Monaco ruha
  • Home
  • /
  • Rátaláltam életem szerelmére az akciós bukósisaknak köszönhetően

Rátaláltam életem szerelmére az akciós bukósisaknak köszönhetően

Az esküvő az ember életének egyik legfontosabb napja, ez nem lehet vitás. Sosem mertem hinni, hogy egyszer az én életemben is bekövetkezik az a nap, amikor a szeretett ember mellett állva, minden barátunk és családtagunk szeme láttára és füle hallatára, kimondhatom a halálig tartó igent, de mégis így esett és ez nagyon boldoggá tesz.

Nem csak azért, mert összeköthettem életemet a szerelmemmel, hanem azért is, mert csodálatos ünnep volt, minden részletében tökéletes. Imádtam a hangulatot, a díszleteket, az ételeket, a vendégeket, de legjobban a kis feleségemet imádtam és imádom még most is.

A megismerkedésünk pedig nem történt zökkenő mentesen. Az első benyomás köztünk nem volt éppenséggel pozitív, és lám, mi lett a vége.

Egy rendezvényen láttuk meg egymás először, ami egy motoros expó volt. Én gyerekkorom óta szenvedélyesen rajongok a motorozásért, és azért mentem el az expóra, mert arra számítottam, hogy a nagy motoros áruházak, az esemény kedvéért, engednek kicsit áraikból a felszereléseket illetően. Szükségem lett volna pár új felszerelésre és reméltem, hogy ott olcsóbban hozzájuthatok, mint ha a boltban próbálnám megvenni őket. Szóval járkáltam a sorok között és nézelődtem ezen a kiállításon, majd egyszer csak megakadt a szemem valami gyönyörűségen. Na, most mindenki azt hiszi, hogy az asszonykámról beszélek, pedig nem így van.

A csoda, amibe beleakadt a pillantásom, egy Sharp bukósisak volt, ráadásul messziről láttam az ártáblát és a szokásos árához képest, csak a töredékébe került. Szapora léptekkel vágtattam oda és már éppen lecsaptam rá, mikor a bukósisak helyett, valaki másnak a kezén találtam az ujjaimat. Egy nő állt ott, csinos volt, hosszú barna hajú, vékony, pont, amilyet mindig is elképzeltem magamnak. Mint egy pitbull, úgy vicsorított rám, és nem eresztette a sisakot, mondván, ő látta meg először.

Nem hittem a fülemnek, miket beszél. Nem hagyhattam, hogy elvegye tőlem, hiszen már olyan rég óta várok egy ilyen kínálkozó alkalomra, így éles vitába kezdtünk. Már majdnem üvöltve veszekedtünk azon az akciós bukósisakon, amikor is mind a ketten elhallgattunk, mert észre vettük, hogy egy pici nő áll mellettünk, és vékony hangon csak annyit ismételget: „elnézést!” Rámeredtünk mind a ketten és figyeltük, mi lesz a mondandója. Halkan, de tényleg nagyon halkan mondta, alig értettük, de végül kihámoztuk, hogy ez csak egy bemutató darab, és hogy több is van belőle, ne veszekedjünk ezen, mert ez nem is eladó. Mint később kiderült, elszégyelltük magunkat mind a ketten abban a pillanatban, de zavarunkban csak vitáztunk és szurkálódtunk tovább.

Már mind a ketten meg is vásároltuk magunknak a sisakot, mikor még mindig mondtuk egymásnak a magunkét. Valamiért nem akaródzott egymást elengedni, de végül mégis úgy adódott, hogy én jobbra, ő balra.

Három héttel később elmentem egy szervezett motoros túrára. Épp az egyik megálló alatt kerestem az egyik barátomat és nem hittem el, de megint ott volt a veszekedős lány az expóról. Vigyorogva mentem felé és addigra látszólag ő is megenyhült. Váltottunk pár szót, majd indult tovább a csapat és aznap már nem láttam többet.

Valamiért nem akart kimenni a fejemből, folyton ott motoszkált benne. Éjjelente róla álmodtam, nappal pedig mindig csak arra gondoltam, miért hagyhatott bennem ilyen mély nyomot.

Addig hergeltem magam rajta, míg kinyomoztam, hogy mi a neve, és hogy hogyan tudnám elérni őt. Aztán sokáig próbáltam neki üzenetet írni, de mindig, mikor kitaláltam valamit és be is gépeltem, elment a bátorságom és kitöröltem. Már nem is tudom hányadik üzenetemet gépeltem, mikor egyszer csak látom, hogy ő is írni kezdett nekem. még a lélegzetem is elakadt, annyira meglepődtem, az üzenet pedig ennyi volt: „na mi lesz már? J”

Elkezdődött köztünk egy beszélgetés, majd találkoztunk, randevúzgattunk és végérvényesen és elmondhatatlanul egymásba szerettünk.

Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, sok szép emléket és élményt gyűjtöttünk együtt. Az időnk nagy részét főleg motorozással töltöttük, bejártuk már egész Európát, és az új akciós bukósisakjaink is csodálatosan kiszolgáltak minket az elmúlt években.

A legnagyobb szolgálatuk az akciós bukósisakoknak természetesen az volt, hogy összeboronáltak minket. Nagyon boldogok vagyunk a kis feleségemmel és nem is tudom elképzelni, hogy ez valaha másképpen lesz majd. Erről tettünk tanúbizonyságot az esküvőnkön és nagyon várjuk életünk hátralévő részét, együtt.

Az az egy biztos, hogy azóta sem bánjuk, ha valamin összevitatkozunk, vagy ne adja ég összeveszünk, mert láthatjuk, hogy még jó következménye is lehet annak, ha az ember vitázik. Mi jobb dolog történhet az emberrel, mint az, hogy megtalálja élete párját? Szerintem semmi, és mi ezt megkaptuk a kedvesemmel az akciós bukósisakjainknak köszönhetően.

Back to Top