Én egy igazi mentőangyal vagyok. Nyilván, nem szép dolog magunkat ennyire feldicsérni az egekig, de hát, higgyétek el, mások is ezt mondják rólam. Régebben már elmeséltem, hogy hogyan segítettem az egyik barátnőmnek az esküvője megszervezésében. Most pedig azt fogom elmesélni, hogy hogyan segítettem a másiknak. Ez már egy sokkal nehezebb esett, a helyszín, a zenészek, a koszorúslányok ruhájának kiválasztása jóformán semmiség volt, itt a menyasszonyi ruhával gyűlt meg a baj. Nem is az első számú menyasszonyi ruhával, ahogy az ember gondolná. Az habos, babos, gyönyörű kosaras fehér ruha volt és Anna nagyon könnyen ki tudta választani. Hanem, ennél az esküvőnél, volt egy második számú menyasszonyi ruha is (legalábbis mi így neveztük). És itt ne arra gondoljatok, hogy estére a újdonsült feleség átöltözik valami kényelmesebb estélyi ruhába. Szó sincs semmi ilyesmiről.
A barátnőmnek női motoros ruhát kellett szereznünk az esküvőre. A férje már évek óta motorozik, már akkor a kontinenst szelte két keréken, amikor még nem is ismerték egymást. Anna kicsit mindig is húzódozott a motoroktól, eddig csak néhányszor ült fel Géza mögé a motorra, de most úgy döntöttek, hogy nászútra motorral mennek felfedezni Francia országot, két teljes hétre. Na ezért volt szüksége Annának második esküvői ruhára.
Egyébként nem volt nagy esküvő, mivel mindketten az egyszerűség híve. Reggel elmentünk a polgármesteri hivatalba, maximum tízen, ha voltunk, délben pedig a templomba, ahol körülbelül ötven vendég volt. Ez az ötven vendég aztán együtt ebédelt a friss párral, akik ebéd után szedték a cuccaikat és azonnal el is indultak a nászútra. A dolog egyébként úgy nézett ki, hogy Anna szervezte az esküvőt, Géza pedig a kirándulásukat.
Az egyetlen dolog, amit Géza Annára bízott, az a saját motoros ruhájának a kiválasztása volt. Na, itt gyűlt meg a bajunk a dolgokkal. A másik barátnőm esküvője után segíteni egy ötvenfős esküvő megszervezésében jóformán semmiségnek tűnt a női motoros ruha megszerzéséhez képest, hiszen azt sem tudtuk, hogy honnan induljunk el. Végül is, eszembe jutott egy régi iskolatársam, aki mindig is nagyon lázadó csaj volt, és a ballagására kapott pénzből vásárolta meg az első motorját. Rákerestem Facebookon, és írtam neki a témában. Nagyon készségesen segített, habár, kicsit restelkedett az miatt, hogy csak egy üzletet tud ajánlani, hiszen ő mindig csak onnan vásárol és mással nem is foglalkozik. Ez volt a Sixgear.
Tulajdonképpen Anna és én is örültünk, hogy csak egy üzletet ajánlott, mivel, ha többet is ajánl, úgyse tudtunk volna választani, hiszen nem értünk a témához, valamint, ha valaki évek óta mindig ugyanonnan vásárol, az azt jelenti, hogy meg van elégedve az ott árusított termékekkel, ez pedig nagyon megnyugtatóan hatott.
Szóval, egy napon elmentünk a szegedi, Kossuth Lajos sugárúti üzletükbe vásárolni. Anna elmesélte, hogy mire kell neki a ruha, és hogy valami nagyon megbízhatót és kényelmeset szeretne, mert még nem nagyon motorozott, most azonban két hétig szinte folyamatosan úton lesz. Az eladó nagyon kedves volt, türelmesen végig hallgatott minket, aztán bemutatta a női motoros ruha választékot és elmondta, hogy szerinte melyik miért felel meg az elvásároknak, és melyik miért nem. Körülbelül negyvenöt percet töltöttünk bent, amíg mindent megbeszéltünk és kiválasztottuk a tökéletes felszerelést. Mindeközben pedig azt is megtudtuk, hogy a Sixgear termékeket magyarok gyártják. Ennek még inkább megörvendtünk, hiszen nemcsak, hogy megvásárlunk valamit, amire szükségünk van, de ezáltal helyi embereket is támogatunk.
Tehát, sikerült megvenni a második számú menyasszony ruhát (persze, azért az üzletvezető előtt nem hívtuk így, nehogy kinevessen bennünket). Először is egy Sixgear Switch Lady bőrdzsekit választottunk, mely nagyon jól szolgál a meleg időben. (Annáék augusztus derekára tervezték a lagzit és a nászutat). Természetesen az eladó sokkal bővebben ecsetelte a kabát mindenféle szuper képességét, de nekem, egyszerű halandónak annyi maradt meg, hogy a nagy melegben is könnyed viselet, valamint örültem annak, hogy fényvisszaverő részek vannak rávarrva, így többé, kevésbé biztonságban tudhatom Annát. Na meg persze, jól néz ki! Aztán vettünk még egy Sixgear Sheila Bőr-Textil nadrágot is. Na, nekem ez a kedvencem: mindamellett, hogy ez is csupa jó dolgokkal van ellátva, Anna rettentően dögösen néz ki benne. Főleg ha együtt vette fel az új Sixgear Elena női motoros csizmájával. Kézmelegítőre vagy kesztyűre Annának kevésbé van szüksége, hiszen ő végig hátul üt, úgyhogy ezeken kívül már csak egy esőruhát vettünk a biztonság érdekében és készen is voltunk.
Nagyszerű pillanat volt a motoros női ruhákkal kisétálni a boltból, igaz Anna izgalmait és félelmeit semmi sem tudta lenyugtatni, addig a percig, amíg el ne indultak a nászútjukra és rá nem jött, hogy ez mennyire csodás kaland.