Monaco ruha
  • Home
  • /
  • Csak a vagány nők házasodnak motoros csizmában!

Csak a vagány nők házasodnak motoros csizmában!

Eljött a nagy nap. Több éves huzavona után, összeveszések, majd ismételt egymásra találások után elhatároztuk kedvesemmel, hogy inkább megyünk egymás agyára, mintsem, hogy külön éljünk békében. 6 óra múlva ki mondanom az igent, feltéve, ha nem jön valami közbe, mert ennél a nőnél sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Talán ez az egyik olyan tulajdonsága, ami mellette tart jóban, rosszban. Kiszámíthatatlan, nagyon hangulatember, viszont őszintébb és jobb szándékú személyt, alig ha ismerek nála. Megismerkedésünk is egy véletlennek köszönhető.

Vidéki fiatalok voltunk. A falu határán lévő focipálya mellett van egy krosszpálya. A sportkedvelő fiatalság a futballpályán szórakozott a kellemes nyári estéken, amíg minden más egyéb fiatal, főleg a sebesség megszálltjai a homokos versenypályán. Néha ez a két társság közösen is csapott egy-egy nagyszabású falunapot. Egy ilyen alkalomkor vetettük ki egymásra a hálónkat a jövendőbelimmel. Egy igazi tökéletes nyári éjszaka. Fáklyákkal és tűzrakások fénye mellett húzta a talpalávalót egy népi zenekar, szóval, aki táncolni akart az itt megtehette, vagy nézhetett egy kis motoros bemutatót, amit egy kicsit ittas fiatalok tartottak. Nem volt veszélytelen meg kell hagyni.  Jómagam inkább a motoros vakmerőséget kezdtem el nézni, mert még nem töltöttem annyit a fejembe, hogy a gátlásaim engedjék, hogy kitáncoljam magamból a stresszt. Ahogy néztem a kétkerekű műsort felfigyeltem egy elég formás külsejű résztvevőre. Piros bukósisak és egy szemrevaló hasonló színű motoros csizma volt rajta. Elég könnyedén vette a pálya akadályait, ami még jobban felkeltette az érdeklődésem. Amikor célba ért, most egy tipikus filmes jelenetet képzeljen el mindenki, levette a bukósisakját és megrázta vörös haját. Én tátott szájal bámultam, mint egy idióta, de hamar megfogalmazódott bennem, hogy muszáj még a mai nap folyamán pár szót váltanom ezzel a lánnyal. Azonnal megittam vagy 3 feles házi pálinkát és megközelítettem a kisasszonyt. Szerencsére szimpatizált velem és nem küldött el a világ végére, pedig lehet sok fejfájástól megkíméltük volna egymást. Aznap este táncoltunk jó sokat majd ki mentünk a töltésre és hallgattuk, ahogy az éj muzsikusait felváltja a felkelő nap melegével érkező madár kórus.

Ezek után jött minden magától, ahogy az lenni szokott két vidéki, pontosabban falusi fiatal életében. Az egyetemi évek voltak talán a leghúzósabbak. Új emberek, új hatások, bizonytalankodás. Szerencsére mindent túlvészeltünk kisebb nagyobb szünetekkel, bár egyszer csak úgy sikerült visszahódítanom, amikor egy hasonló motoros csizmát rendeltem születésnapjára és mellékeltem mellé egy levelet, amiben leírtam a találkozásunk történetét. Onnantól mondhatni, hogy minden simán ment, amennyire a párkapcsolatokat lehet simának nevezni.

Most pedig csak várok, hogy az oltárnál egymás szemébe nézve mondjuk ki az igent, de azon se fogok meglepődni, ha a csizmájába lép be a templomba, mert ha stresszel, akkor motorozik. Egy esküvő előtt ki ne izgulna, szóval abban reménykedek, hogy legalább időben megérkezik!

Back to Top