Az esküvő után a következő logikus lépés a legtöbb pár számára a fészekrakás. Akik gyerekeket terveznek, vagy várnak azoknak kimondottan fontos ez az időszak, és az alatta hozott döntések, hiszen az élettér és a kellemes, befogadó környezet, amit a család háza, vagy lakása nyújtani tud, közvetlen befolyással lehet a gyermekre, a fejlődésükre, jólétükre, személyiségükre.
Ugyanilyen módon fontos természetesen ez azok számára is, akik nem akarnak rögtön gyereket vállalni, már ha egyáltalán szeretnének. Az ember saját háza az ő vára. Kifejezi a személyiségünket, úgy rendezhetjük be, ahogy számunkra az a legmegfelelőbb, legpraktikusabb, ahogy az bennünket a leginkább jóérzéssel tölt el, segít kikapcsolódni a mindennapok után, és segít felpörögni reggel, amikor munkába indulunk.
Nem mindenkinek van persze lehetősége kapásból a házasságot követőleg saját otthonba költözni, kiváltképp tekintve az ingatlanpiac és az építőipar mostani állapotát. Azonban akkor, ha az ember megteheti, akkor szinte mindig ez a prioritás, és úgy vélem én is, és a férjem is, hogy prioritássá kell tenni. Addig amíg nincs biztos otthon, addig nincs szilárd alap, stabilitás. Ez adja meg részben a házasság és a család gerincét, a vázat, amire építeni lehet, és ami biztonságot nyújt nekünk.
Az utóbbi hetekben egy barátnőmnek, Eszternek segítettem megszervezni az esküvőjét. Számára ez kétszeresen is stresszes időszak volt, ugyanis ő azon szerencsés kevesek közé tartozik, akik rögtön otthont is tudnak teremteni maguknak. Tehát az esküvőszervezés mellett már javában folyt az építkezés is, amit tekintve, hogy a vőlegényének mérnökként folyamatosan utaznia kell az ország gyárai között és dolgoznia éjt nappallá téve, Eszternek kell általában felügyelnie.
Szerencsére jól haladtak a munkálatokkal, mert már jó előre terveztek és minden szuperül ment. Emellett nyilván én és a többiek is ott voltunk, hogy bármiben segítsünk és megkönnyítsük Eszter életét.
Az alkalommal, amivel kapcsolatban most írok épp a fürdőszoba volt terítéken. Akkor én kísértem el Esztert a ruhapróbáról az építési telekre, ahol először találkozott egy kivitelezővel felmérni a terepet. A bácsit nem Eszter választotta, hanem a leendő após egy ismerőse volt, egy tipikus Józsibácsi (persze nem így hívták, csak valahogy hivatkozni szeretnék rá). A bácsi nagyon alapos volt, és olyan kérdéseket tett fel, amikre nem hogy nem gondoltunk még, hanem nem is jutott eszünkbe se, hogy felmerülhet, ezért jól összezavarodtunk. Látszott is rendesen Eszteren a frusztráció, hogy nem tudja mit mondjon, mert nem kapott elég időt átgondolni a válaszokat. Akkor pedig, amikor épp ki tudott bökni egy-egy homályos elképzelést, akkor a kivitelező bácsi csak forgatta a szemét, és nagyokat hallgatott, amitől az egész találkozónak egyfajta vizsgáztatás hangulata lett, ez pedig végképp kicsapta Eszternél a biztosítékot, az autóban ülve eltörött a mécses.
Miután sikerült megnyugtatnom, arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy fürdőszobát bizony alaposan ki kell találni. Számtalan blog és útmutató létezik az interneten, amik mind a lelkes házépítők rendelkezésére állnak az ötlettárukkal. Emellett pedig mindig ott a lehetőség, hogy tapasztaltabb ismerőseinkkel konzultáljunk, vagy felbéreljünk egy profit, aki pont olyanra tervezi meg a fürdőszobánkat, amilyenre szeretnénk. Ez a méregdrága utolsó megoldás sajnos nem fért bele a keretbe, ezért maradtam én, és a baráti kör, hogy segítsünk az ötletelésben és azok kidolgozásában.
A kedvenc oldal, amit találtunk nagyon sokat segített abban, hogy jobban tudjunk tájékozódni a témában, és hogy kiforrjanak Eszter elképzelései a leendő álomfürdőszobáját tekintve. Az itt fellelt tudással felvértezve már sokkal könnyebben megértettük azt is, mit is akart a kivitelező megtudni tőlünk, de sajnos az információáramlás elsikkadt, hiszen ő eleve a specifikus, szakmai oldal felől nézte a dolgokat, Eszter pedig csak úgy ráérzésre válaszolgatott, úgy, hogy közben nem volt tisztában azzal, hogy milyen típusú, formájú, állagú (és a többi) csempék léteznek például, milyen csaptelepet éri meg beszerelni, honnan vegyen fürdőkádat, hol fussanak a csövek a falban. Amellett, hogy szerintem nem is feltétlen elvárható, hogy az ember rögtön tudjon ezekre a dolgokra válaszolni, valahogy tanulságos eset volt. Amikor az ember házat épít, nem lehet csak úgy úszni az árral, hogy majd lesz, ahogy lesz és majd akkor, amikor felmerül egy probléma, akkor kitalálunk rá egy megoldást és végig gondoljuk.
Na, de térjünk vissza a történethez, mert még nincs vége. Jó pár kutatással és tervezéssel eltöltött nappal később újra kimentünk az épülő házhoz a második találkozóra a kivitelező bácsival. Újra bejártuk a terepet, és feltette a kérdéseit, amikre ezúttal már sokkal felkészültebben tudtunk válaszolni.
- És akkor itt jó lesz a mosdó?
- Igen.
- És milyen magasan legyen? Nagyjából így?
- Hát úgy, ahogy felérjük.
- Akkor ilyen magasan?
- Nem… várjon, hadd mutassam én – mondta Eszter, és odalépett, átvette a mérőszalagot és mutatta ő.
Így ment a dolog. Nekem nem volt sok szerepem benne bevallom, hiszen nem az én házam épült, és én már megtettem a magam részét a találkozás előtt, amikor kutattunk és bújtuk a netet.
A kezdeti probléma azonban továbbra is fennállt. Nem akarok semmit a mesterember szemére hányni, biztosan kiváló szakember, érti a dolgát, és amit kérnek tőle, azt a tőle telhető legnagyobb pontossággal és megbízhatósággal végre tudja hajtani.
Ami hiányzott, az a kommunikáció minősége volt, mert sajnos a két generáció közötti szakadékot nehéz volt áthidalni. Amivel ő mindig is dolgozott és ami évtizedeken keresztül divat volt, az pont viszolygást keltett a mi szemünkben. Ami pedig Eszter elképzelése volt, az álomfürdőszobája, arra pedig épp a mesterember rázta a fejét. Lehet nevetségesen hangzik, de a szakítópróba akkor következett be, amikor Eszter megmondta, hogy szerinte a fürdőszoba csempe kék legyen. Erre a bácsi csak meresztette a szemét, hogy ő ilyet még nem hallott.
- Biztos nem azt akarta mondani, hogy fehér?
- Nem, kéket szeretnék. Tengerkéket.
Nagy hallgatás a bácsi részéről.
- Hát ahogy kegyed gondolja, de szerintem meg fogja bánni.
- Szerintem viszont nagyon is jól fog kinézni – kötötte az ebet a karóhoz Eszter.
Újabb nagyobb hallgatás, majd a szaki vállat vont, és megkérdezte.
- Na és mekkora legyen?
Eszter elmondta, mi az elképzelése, amire újból nagy hallgatás következett. Itt már érezhető volt a feszültség mindkettő fél részéről. Az egyik úgy gondolta, az ötlet túl extravagáns, a másik pedig nem értette mi a probléma, és ez szerintem bárkit ki tud hozni a sodrából, bocsánatos bűnnek számít.
Mint kiderült, a kivitelező fejében a fürdőszoba akkor fürdőszoba, ha árad belőle a kádárnosztalgia, fehér apró csempéből áll és lehetőleg zuhanyzófülkéből, a padló legyen sakktábla. A színt persze lehet variálni, de csak abban az esetben, ha a barna valamely árnyalatát használja az ember, vagy úgy alakítja ki a fürdőjét, mint egy neonfényben ázó kórházi várótermet.
Újból nem sikerült elégedetten távozni sajnos a helyszínről, és az autóban megbeszéltük, hogy nem bűn másik ajánlatot kérni, biztosan az após sem fog megsértődni, hogy nem az ő emberével építenek. Eszter elhatározta, hogy árajánlatot fog kérni erről a weboldalról, amit találtunk.