Kislány korom óta az volt az álmom, hogy menyasszonyi ruhákat tervezzek. Emlékszem, az egyik szomszéd lánynak volt az esküvője, és kislányként nem tudtam betelni a ruha látványával. Mikor nézegetjük az esküvőről készült fényképeket, folyton azon nevetünk, hogy csak ülök ott a szoknyája mellet, és minden képen olyan igazi csodálkozó arcot vágok, mint ha most tudtam volna meg, hogy ötös találatom van a lottón.
Aztán, ahogy cseperedtem, nem változott a menyasszonyi ruhák iránti lelkesedése, a középiskola után az iparművészeti főiskolán kötöttem ki, majd elindítottam a saját vállalkozásomat egy kis műhelyben. Először szinte csak az ismerősöknek, barátoknak terveztem, de aztán a hír gyorsan elterjedt, hogy viszonylag szolid áron lehet nálam egyedi menyasszonyi ruhához jutni, és elkezdtek szaporodni a megrendelések.
Gyorsan kinőttem a kis műhelyemet, elköltöztem egy nagyobba, majd azon kaptam magam, hogy alkalmazottaim vannak, akik varnak helyettem, és én már csak tervezek. A világ minden tájáról érkeztek a megrendelések, és én biztosítani tudtam a menyasszonyoknak a magabiztos nyugalmat afelől, hogy a ruhával minden rendben lesz. Aki találkozott már menyasszonnyal az esküvő előtt, tudhatja, hogy ennél nagyobb kincs a világon nincsen ebben a helyzetben.
Mert akár ki akár mit is mondd, az esküvő a menyasszony ünnepe, minden akkor tökéletes, ha arról szól, hogy az ő kinézete, az közérzete rendben van. Ha a menyasszony boldog, mindenki boldog az ünnepen, de ha ő nem elégedett, ott menekülőre kell fognia mindenkinek.
Ebben a szellemben folytattam munkásságomat, míg nem egy nap felkerestek, hogy szalagavató ruhát kellene terveznem. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni az ötlettel, napokig csak hánykolódtam éjjel, hiszen egy ilyen ruha költségvetése sokkal olcsóbb kell, hogy legyen, és abba az árba nem fér bele az az egyediség, amit a menyasszonyi ruhásnál már megszokhattunk a mi hozzáállásunk tekintetében.
Végtére is arra jutottam, hogy miért is nem nyithatnánk ebbe az irányba, viszont csak úgy éri meg, ha tömeggyártásba kezdünk, és nagy tételben értékesítjük ezeket a ruhákat. Később rájöttem, hogy nem korlátozhatjuk a tevékenységet az eladásra, hiszen a szalagavató ruhákat szinte minden esetben bérben viszik el, így kibővítettük a lehetőségeket a ruhabérlésre.
Nagyon fellendült az üzlet. Annyi rendelésünk volt, hogy nem bírtuk se idővel, se energiával, így folyton bővült a csapat, de tudtam, hogy előbb utóbb a rendszeren kell változtatnom, ha azt akarom, hogy a fejlődés ne álljon meg.
Ekkor került szóba először a webáruház készítés ötlete. Először azt hittem, hogy ettől pont a lényeg veszik majd el, és hogy elszemélytelenedik a nagy gonddal és szeretettel felépített cégem. Aztán rájöttem, hogy személyre szabható annyira a dolog, hogy ne érezzenek hiányt a vevőim semmiben, aki pedig nagyobb perszonalitásra vágyik, még mindig eljöhet személyesen.
Azóta még inkább szalad a szekér, főleg a külföldi megrendeléseket illetően. Azt gondolom, hogy nagy dolog, mikor az ember már kiskorától tudja, mit kezdene az életével, és még nagyobb, ha meg is valósítja, és boldogan csinálja. Nekem ez a cég olyan, mint a gyermekem, és ezért egész életemben harcolni fogok, hogy minden a lehető legtökéletesebben menjen. Meg akarom adni a biztonság érzetét továbbra is a menyasszonyoknak, és még több százszor akarom átélni, ahogyan könny szökik a szemükbe a boldogságtól, mikor meglátják magukat álunk a tükörben.